Minden életmódváltó életébe eljön az a pillanat, amikor a jól megszokott napi rutinját teljesen felborítja egy esemény. Legyen szó egy születésnapról, karácsonyi ebédről, családi hétvégéről vagy esetleg egy hosszabb nyaralásról, felmerül a kérdés, hogy foggal-körömmel ragaszkodik az étrendhez, az edzéshez, vagy engedje el magam, és majd az év többi napján a szabályok szerint játszik.

Komoly dilemma. Viszont úgy gondolom, hogy hamarabb vagyunk megengedőek magunkkal, ha csak egy napról van szó. Viszont mi a helyzet egy hosszabb, 1-2 hetes nyaralással? Hiszen nem történik tragédia, ha a szülinapunkon eszünk a tortánkból. Ellenben, ha két héten keresztül minden nap süteményt falunk az ebédhez, majd este a séta alatt lefolytjuk egy kis fagyival, az érdekes meglepetéseket okoz mérleg tájon.

Ott állunk a parton, a büfékből lángos illat száll, és a vállunkon ülő kisördög azt duruzsolja a fülünkbe, hogy vegyünk nyugodtan egyet, elvégre nagyon megérdemeljük, egész évben kőkeményen dolgoztunk, itt az ideje leengedni. A kisangyal a másik vállunkon ráncigálja a hajunkat, hogy azért ezt gondoljuk át, mert nem tenne jót a lelkiismeretünknek, arról nem is beszélve, hogy milyen hasfájást okozna, mert nagyon elszoktunk már ettől a minőségű ételtől.

Melyikre hallgatunk?

Az életemben nagyon nagy szerepe van a rendszernek. Amint ez a rendszer valahol megbillen, akkor képes vagyok mindent sutba vágni. Ez a mozgató erő lehet akár negatív, akár pozitív, mindig megingással jár. Ezért azt a harci tervet választottam, hogy minél előbb megpróbálok kialakítani egy nyaralós-rutint.

A mozgás része volt a kevésbé nagy falat, elvégre minden nap rengeteget sétáltunk. Mindig aktív nyaralást tervezünk, rengeteg túrával, felfedezni valóval. Ezért nem volt ritka az a nap, amikor több, mint 20000 lépéssel zártam a napot. A biztonság kedvéért elcsomagoltam magammal a jóga matracom és a futócipőmet is.

Úgy gondoltam, hogyha a kora reggeli órákban letudom a napi penzumot, akkor azzal nem fogom nagyon megkavarni az aznapi programot. Viszont elbliccelni sem tudom arra hivatkozva, hogy ma már eleget mozogtam, majd holnap. A napi rutinomhoz ragaszkodva a 6 óra körüli ébredést megtartottam végig. Számomra ez nem szörnyűséges, nem megterhelő, mivel lassan egy éve ezt a rutint vezettem be, hogy minden reggel 5:30-6:00 között kelek.

Az ébredő várost futócipőben ismertem meg, majd a szállásra visszaérve jógáztam. Így pont végeztem a reggelire. Természetesen voltak napok, amikor nem esett jól a futás, így olyankor hosszabb jóga gyakorlást választottam. Imádtam ezeket a reggeleket, amikor jógával köszöntöttem a napot. Megfogadtam magamnak, hogy igyekszek beilleszteni a hétköznapi rutinomba is a reggeli jógát. Jóga nélkül a reggelem kapkodás, nyűglődés, kávé után sóvárgás, és küzdelem az elemekkel. Jógával sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, kicsit helyre kerülnek a dolgok, a világ és én is.

Az étkezés érdekesebb kérdés. Úgy vagyok vele, hogy a lehetőségekhez mérten szeretem tartani a megszokott étrendem, viszont nagyon szívesen próbálok ki helyi specialitásokat. Azt tudtam, hogy nem fogok a hét minden napján lángost enni sült krumplival, viszont azzal is tisztában voltam, hogy lesznek „félreevések”.

A reggeli mindennap svédasztal volt. Gondolom mondanom sem kell, hogy az első napokban jól beleestem a csapdába, és nem tudtam felmérni jól az igényeimet. Így brutális sokat sikerült szednem, mert még ezt is meg azt is meg akartam kóstolni. Nem tudtam megtelni… Hamar túlettem magam. A nagyobb energiaigény miatt ez az első napokban kifejezetten nem tűnt fel, legfeljebb az, hogy folyamatosan éhes vagyok.

Étteremben ebédeltünk, a legváltozatosabb fogásokkal. Igyekeztem olyan húsmentes ételeket választani, ami a lehető legtöbb zöldséget tartalmazta. Viszont az esetek többségében a húsmentes étel kizárólag tészta volt. Tovább fokozta a helyzetet, hogy rengeteget adtak egy adagnak. Hiába csak a felét ettem meg, és csomagoltattam a maradékot, sok volt. Persze utána nem maradhatott el a lehetőség szerint -ha volt ilyen opció, de általában nem- cukormentes fagyi vagy desszert (vagy mindkettő…). A harmadik nap után világossá vált, hogy ezt ebben a formában nem folytathatom, mert meglehetősen kiterebélyesedek a nyaralás végére. Ezért azt az egyességet kötöttem magammal, hogy naponta legfeljebb egyszer ehetek édességet. Legyen akár a reggelinél, az ebéd utáni desszert vagy a séta közbeni fagyi. Egyszer, és nem többször.

Előfordult, hogy a vacsora is főtt étel volt, ami számomra teljesen szokatlan. Hozzátartozik, hogy általában vacsorára valami „szárazat” eszek, nem főzőcskézek este. Ez egy következő hiba volt, ami miatt többet ettem, mint egyébként.

Nagyjából a harmadik napon érzékeltem, hogy ez a tendencia nem lesz jó. Diszkomfort érzésem volt, kényelmetlenül éreztem magam a bőrömben, feszült és puffadt a hasam. Nem mellesleg az is ott motozott bennem, hogy intuitív táplálkozás ide vagy oda, nem szeretnék plusz kilókkal hazatérni. Továbbá a megváltozott táplálékbevitel miatt az emésztésem sem a megszokott ütemben folyt, ami tovább rontott a hangulatomon.

Ezután azt a taktikát választottam, hogy a reggelinél a tányérom felére zöldséget szedtem, amivel szépen eltelítődtem. Az ebédet későbbre időzítettem, nagyjából 3-4 óra környékére, így voltak napok, amikor a vacsora teljesen el is maradt.

Összességében, kisebb-nagyobb botlásokkal, de azt hiszem, hogy jól megoldottam az edzés-evés problémakört a nyaralás alatt. Lehetne profibban? Lehetne. Viszont nem szeretnék asztali mérleget csomagolni, és a nyaralás alatt grammozni, főzőcskézni, mivel nekem nem erről szól. Arra büszke vagyok, hogy nem rontottam el azokkal a tipikus strand-kajákkal, mint a lángos, a sültkrumpli, a hamburger, és az étlapról próbáltam mindig a lehető legegészségesebbet kiválasztani.

Élvezzük a nyaralást, engedjük egy kicsit szabadabb pórázra magunkat. Hiszen, ha békében, jó ismeretségben vagyunk a testünkkel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jelezni fog, ha nem az igényei szerint cselekszünk.

(A cikkem során tudatosan nem a „diéta” kifejezést használtam, hanem az étrendet. Ennek oka, hogy ha valaki bizonyos ételintolerancia, egészségi probléma, versenyfelkészülés miatt tart diétát, arra ez a szabadelvűség ilyen értelemben nem vonatkozhat.)

A fotók Suggestina tulajdonában állnak, azoknak felhasználása nem engedélyezett.