Egy futóverseny, ahol csak a nőké a főszerep.

Egy futóverseny, ahol a nők hangja a leghangosabb.

Egy futóverseny, ahol csak a nők lehetnek a győztesek.

2020. augusztus 13-án vasárnap a nők fakanál helyett futócipőt ragadtak és összegyűltek a Népligetben a 25. ALDI Női futógálán.

A verseny különlegessége abban rejlik, hogy a rajtnál kizárólag nők állhatnak. Kivéve azt az egy-két rafinált férfit, aki nőnek öltözve otthonkában, fejkendőben futotta végig a távot a résztvevők szórakoztatására.

A verseny megálmodói 25 évvel ezelőtt és azóta is úgy gondolják, hogy a nőknek a családi példamutatásban kiemelkedő szerepe van. Mit jelent ez? Ha az anya sportol, akkor a gyereke is nagyobb hajlandóságot mutat, hiszen ezt látja az édesanyjától.

Az egyik legkedveltebb mozgásforma a futás. Elvégre nincs időhöz kötve, általában úgy gondoljuk, hogy nem kell hozzá túl sok eszköz -amire később rájövünk, hogy bármennyit el lehet költeni futó felszerelésre-. Így kézenfekvő választás egy friss anyukának is.

A másik ok, hogy miért kizárólag nők indulhatnak ezen a versenyen oda vezethető vissza, hogy a korai futóversenyeken, maratonokon nem engedélyezték, egyenesen tiltották a nők részvételét. Ebből indult ki, és mára már óriási területet foglalt magának az ALDI Női Futógála.

A harmadik szépsége, hogy futógála. Nem is kifejezetten futóverseny. Bár minden távon megünneplik a dobogósokat, sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy itt bármilyen korú, fizikai állapotú nő részt vehet. A távok az egészen rövid 2,5 km-től 10 km-ig terjednek, tetszés szerint választható, variálható. Sőt, akinek az egészsége, felkészültsége nem teszi lehetővé a futást, annak sem kell kimaradnia, hiszen vannak olyan távok, amiket gyalog is lehet teljesíteni. Nem beszélve a családi távokról, ahol a teljes család futhat együtt a legkisebbektől kezdve a legidősebbekig.

Életemben először vettem részt ezen a futógálán idén nyáron. A vírushelyzet miatt teljesen feje tetejére állt a versenynaptáram, így a lemondott vagy átszervezett versenyek miatt augusztusra ez az egy verseny szerepelt a naptáramban: 25. ALDI Női Futógála. Ha önmagammal is őszinte akarok lenni, akkor azt kell elmondanom, hogy igazán versenyfelkészülésről most nem beszélhetek. Meglehetősen hektikus volt az edzéstervem, ha beszélhetünk egyáltalán edzéstervről. És ha még őszintébb akarok lenni, akkor azt mondom, hogy egy kicsit el is felejtettem ezt a versenyt.

A 2,5+5+10 km-re neveztem, ami a nevezés pillanatában nem tűnt sem teljesíthetetlennek, sem megerőltetőnek. Ez a furcsa felosztás azt jelenti, hogy a távokat ebben a sorrendben kell lefutni, és mindegyik táv külön rajttal, külön útvonalon, külön időpontban indul.

Már a verseny helyszínére érve elég nagy tömeg fogadott, és a szokásos buli hangulat, amit nagyon szeretek ezeken a megmozdulásokon. Úgy alakult, hogy bár általában a párom szokott elkísérni, ő a managerem, a háttéremberem, aki segít átlátni a káoszt, amit magamnak okozok, itt mégsem tudott velem tartani. Ezért egyedül vágtam neki, hogy felmérjem a terepet, átvegyem a rajtszámom, leadjam a ruhatárba a holmim, megkeressem a rajtzónát. A vírushelyzetre tekintettel megkövetelték a szájmaszk viselését a kontaktpontokon, valamint a távolságtartást, ami elég nehézkesen ment a verseny hevében. A rajtzónába kizárólag kézfertőtlenítés és hőmérés után lehetett belépni.

A dolgok gördülékenyen mentek, és a következő pillanatban már a rajtvonalban találtam magam, amint épp ezer fokon melegítettünk. A szpíker hatásosan végezte a munkáját, ugyanis olyan iszonyat energiát és lendületet éreztem magamban a rajt pillanatában, hogy azt hittem ott azonnal felrobbanok, ha nem indulhatok. És eldördült a rajtpisztoly… Az igazat megvallva az első pár száz méteren nem vizslattam az órámat, hanem próbáltam megfelelő helyet találni. A 2,5 km-en nem volt sávos indítás, így az első kilométeren hyakran kellett kerülni a lassabb futókat. Amikor először az órámra pillantottam, akkor teljesen megdöbbentem. Annyira, hogy nem is emlékszem a pontos számra, csak arra, hogy 4:.. a pace. Hogy én 5 alatti ezreket fussak? Tuti valami hiba van a rendszerben. Viszont, amikor az első kilométerem 5 perc alatt zártam, akkor kezdtem rájönni, hogy bizony a verseny heve kihozott valami olyan új dolgot belőlem, amire nem is gondoltam, hogy képes vagyok. Ezután valami hihetetlen flow-ban tettem meg a táv további részét. Így életemben először 12 perc 1 másodperc alatt futottam le 2,5 kilométert. Nekem ez valami hihetetlen élmény volt, elvégre az elvárt időm olyan 13-14 perc körül volt, aminek már nagyon örültem volna. Igazság szerint már akkor elégedetten zártam volna a versenyt, ha 15 perc alatt befutok. Így ez számomra olyan „AHA” élmény volt, amiről nehéz beszélni. Megcsináltam, képes vagyok rá. Képes vagyok olyan sebességre is, amiről álmodni sem mertem.

Ezekkel a gondolatokkal töltöttem azt a röpke időt, ami az 5 km-es rajtig volt. Próbáltam vizet és szénhidrátot pótolni, mert azt éreztem, hogy bár kevés idő telt el mozgással, azt robbanás-szerűen végeztem, így „ellőttem” az energiámat idő előtt.

A következő rajt metódusa ugyanaz volt, mint először. A bemelegítést végig buliztam, ugráltam, az izmaimnak esélyük sem volt kihűlni. Az 5 kilométeres rajtot már visszafogottabban indítottam. Összességében egy kellemes futás volt, különösebb mélypont vagy visszaesés nélkül. Bár nem lett egyéni csúcsom, 30 percen belül sikerült befejeznem ezt a távot.

Délután került sor a 10 kilométeres futásra. Ekkora az egyik barátnőm és kis családja társaságát élvezhettem. Így megnéztem a 600 méteres családi futást, ahol a legapróbbak futottak a szüleikkel.  Eszméletlen aranyosak voltak, ahogy a totyogók is rajthoz álltak. Persze ez nem olyan vérre-verejtékre menő verseny, inkább csak maga a gesztus, hogy együtt fut a család.

Ezt követte a 10 kilométer. A barátnőm biztosított, hogy a célban várni fognak és videózzák majd a haláltusám. Nem voltam benne biztos, hogy most ez minden vágyam, de nem tudtam lebeszélni róla. Az hozzátartozik a dologhoz, hogy a köztes időkben nem pihentem, rengeteget sétáltam, keveset ettem, ami a délutáni órákra már éreztette a hatását. Tudtam, hogy nem fogok úgy teljesíteni, mint a nap elején, de azért bíztam magamban. A rajt a fentiekhez hasonlóan indult, visszafogottan kezdtem neki. Egészen a 4. kilométerig nem is volt semmi probléma, viszont utána úgy éreztem, hogy a méterekből több 100 méter lett, és vagy 40 kilométert kell még futni a végéig, amire képtelen vagyok. Ilyesmit nagyon ritkán éreztem 10 kilométeren, elvégre futottam ennél hosszabb távokat is. Iszonyatosan sokat segítettek a szurkolók, akik kiabáltak, kereplőkkel hangoskodtak, biztattak minket. Emlékszek arra, hogy azt mondták: „mosolyogjatok, mosolyogjatok!”. Könnyű annak mosolyogni, aki nem akar megfulladni ekkora párában. Egyik hullámvölgyet követte a másik. Az első kör egy kisebb volt, a második egy nagyobb. Így állt össze a teljes táv, tehát a rajtvonalon kétszer mentünk át. Borzalmas érzés volt visszatérni az elejére. Legszívesebben ott azonnal kiálltam volna. Legnagyobb szerencsémre feltűnt a látóhatáron az én kis szurkolótáborom. A fotókon meg csak nem nézhetek úgy ki, mint aki most fogja feladni, nem igaz? Összeszorított fogakkal tovább mentem.

Az utolsó kilométer volt a legpokolibb. Mintha ólmot akasztottak volna a lábaimra. Egyszerűen nehezemre esett megemelni. Ahogy körbe néztem, ezt láttam a többieken is. Egy olyan futó mellé keveredtem, akin láttam, hogy nagyon küzd. És hogy ez honnan jött, igazán nem tudom, de elkezdtünk hangosan szitkozódni, káromkodni futás közben. Egy kocsis elszégyellte volna magát, viszont eszméletlen jól esett ott és akkor kiabálva, hangosan káromkodni. Segített túllendülni a fájdalmakon. Ekkor már tudtam, hogy nem fogunk megállni. Az utolsó pár méterekre a hirtelen jött futótársamhoz csatlakozott a kisfia, és együtt futottak be. A végét megnyomva hajráztam be a célvonalba, ahol várt rám a szurkolótáborom.

Összességében egy nagyon jó hangulatú, kedves kis rendezvény volt, amire bármikor szívesen visszamennék. Bár először furcsa volt a táv ilyen jellegű felosztása, érdekes próbának bizonyult.

A fotók Suggestina tulajdonában állnak, azoknak felhasználása nem engedélyezett.

További tartalmakért kövess az Instagram-on!