Amint szóba kerül az életmódváltás, az egyik leggyakoribb indok arra, hogy „miért ne” az, hogy drága. Szeretném ezt a témát egy kicsit körbe járni, együtt kiszámolni, hogy mégis mennyi az annyi.

Sokszor belefutottam már ebbe, hogy „jaj, én nagyon szívesen változtatnék az életmódomon, de az drága”, „nekem nincs pénzem drága bogyókat venni”, „nem költök kondi bérletre, jó máshova is az a pénz”. Ismerős mondatok, igaz?

Mielőtt alaposan belenyúlnánk egymás pénztárcájába, arra kérlek, hogy egy kicsit gondold át a vásárlási szokásaidat. Őszintén. Amennyiben egy olyan ember vagy, aki maximálisan tudatosan vásárol, nem dől be a fogyasztói társadalom elvárásainak, sőt tovább megyek, gondol az ökológiai lábnyomára, nem termel felesleges szemetet, akkor a most felsoroltak ismerősek lehetnek.

Tekintsünk el azoktól a klasszikus példáktól, hogy nem vásárlok ruhákat akkor, ha nincs rá szükségem, hogy viszek saját vászontáskát a bevásárláshoz.

A feltételezés, hogy az életmódváltás drága, abból adódik, hogy a legtöbben azt gondolják, hogy ehhez feltétlenül szükséges mindenféle táplálékkiegészítők, tabletták vásárlása. Ha megnézzük ezeknek a készítményeknek az árát, az valóban elég borsos, és egy-egy havi adagja a fizetés nagy részét el tudná vinni. Viszont van egy jó hírem: az életmódváltás titka nem a „csodabogyókban” van. Szó se róla, a teljesítmény növeléséhez, megtartásához nagy segítséget tudnak adni. Viszont egy kezdő életmódváltónak nem szükséges, hogy ez legyen az első lépése. Hozzáteszem, hogy táplálékkiegészítők alatt ténylegesen a táplálékkiegészítőket értem, amik koncentráltan, nagyobb mennyiségben tartalmazzák azokat a mikro- és makrotápanyagokat, amiket egyébként is bejuttatunk a szervezetünkbe.

Első lépésként a konyhában kell szétnézni. Abban egyetértek, hogy a mindenmentes csokikák, sütikék valóban nem az olcsó kategóriába tartoznak. Viszont továbbra is azt mondom, hogy mindez nem probléma, mert nem az ilyen jellegű édességeknek kell kiadniuk a napi táplálék bevitelt.

Mit tehet egy kezdő életmódváltó?

Szabadulj meg a nasiktól. Persze, le lehet cserélni egészségesebb verziókra, de a legegyszerűbb módja, ha a főétkezésekkel beviszed a szükséges mennyiségű tápanyagot, és ezeket a nasizásokat elhagyod. Normál esetben, ha jól tervezted meg az étkezéseidet, akkor nincs szükség plusz kalóriák bevitelére. Így jelentősen csökken a kiadás is, ha ezek a termékek már eleve nem kerülnek a kosárba.

Ha összevetjük, hogy egy 2 gombócos fagyira elköltünk hozzávetőleg 500 Ft-ot, a fehérjeshake egy adagja durván 25-30 Ft-ra jön ki, akkor máris számottevő különbséget kapunk.

Második lépés a tudatos életmód és ezzel együtt a tudatos vásárlás felé az, hogy meghatározott adagokat főzz. Ha nekem valaki azt mondta volna évekkel ezelőtt, hogy én grammra pontosan fogom kimérni a reggelim, az ebédem hozzávalóit, a vacsorámat meg úgy mindent, bizonyára kinevettem volna. Pedig piszkosul jó módszer. Hogy miért? Egyrészt a meghatározott adagok mellett kisebb valószínűséggel eszed túl magad. Tehát kisebb a valószínűsége annak, hogy több kalóriát viszel be, mint amennyire szükséged van, ami nagyban segíti a testsúlyvesztést (már amennyiben ez a cél). Másrészt nem marad felesleges étel, ami a kukába kerülne. Ezzel már csökkented az ökológiai lábnyomod, hiszen csak annyit fogyasztasz el, amennyire szükséged van. Nem termelsz felesleges hulladékot. Nem mellesleg a pénztárcád is hálás lesz, hiszen minden egyes kidobott dologért korábban pénzt adtál.

A harmadik lépés: dobozolás. Ha már otthon szépen működik a méricskélős módszer, akkor kár lenne azért lemondani, mert elhív otthonról a munka, az egyetem stb. Vidd magaddal a kis dobozkáidat, amiben a meghatározott reggelid, ebéded, uzsonnád, esetleg vacsorád van. Először kényelmetlennek tűnik, hogy előre kell gondolkozni. Meg egyébként is, honnan fogod tudni, hogy mit akarsz majd enni holnap reggel 8-kor? Ez a szép benne, hogy nem tudod, de ott van nálad a kis dobozkád, így nem is kell rajta gondolkoznod, hogy mit egyél.

Ez mi alól mentesít? Egyrészt attól, hogy be menj a boltba és elkölts nagyjából 1500-2000 Ft-ot valami mondvacsinált reggelire. Ez ugye meg van? Veszel egy fornettit, meg valami gyümölcsjoghurtot hozzá, meg egy fél literes üdítőt meg egy kávét is. Mit érnél el vele? 2 óra múlva megint nagyon éhes lennél, mert csak a vércukorszinted dobtad volna meg, de valódi tápanyagot nem igazán vettél volna magadhoz. Igaz, te nem, de a pénztárcád egyre csak vékonyodna. Nem utolsó sorban termelnél minimum egy darab kidobásra ítélt műanyag üveget. A következő étkezéskor ez a sor ugyanígy folytatódna.

Igyál csapvizet. Ezt én úgy csinálom, hogy viszem magammal a kulacsomat, és ahol tudom, megtöltöm. Korábban fenntartásokkal kezeltem a csapvíz kérdését, de mára már annyira megszoktam, hogy félelem nélkül töltögetem az üvegemet. Hasznos, mert így nem kell egy nagy, másfél literes műanyagot magammal cipelni egész nap, ami előbb-utóbb a kukában landolna. Másrészt viszont biztosítom azt, hogy megfelelő mennyiségű vizet igyak, mert a fél literes üdítővel biztosan „spórolnék”, aminek az lenne az eredménye, hogy a teljes nap alatt azt a minimális mennyiséget iszogatnám.

Ezek olyan alapvető lépések, amiket, ha lecserélsz, könnyen a napi rutinod részévé válhat.

Következő lépcsőfoknak tekintem azt, ha a boltban kapható termékeket lecseréled saját készítésűre. Ezzel a módszerrel tényleg nagyon sok pénzt lehet megspórolni, viszont némi időt kíván.

Az egyik ilyen nagy trükköm a házi kókusztej. A boltban kapható növényi italok nekem csillagászati összegűek. Nem szívesen fizetek ki 600-800 Ft-ot egy liter kókusztejre, amikor nagyjából 2 nap alatt elfogyasztom. Van egy zseniálisan jó receptem, amit meg is osztok veled:

Házi kókusztej

Hozzávalók:
100 g kókuszreszelék
1 liter víz

só, édesítőszer

A kókuszreszeléket forrázd le annyi vízzel, hogy jól ellepje.
Hagyd pihenni minimum fél órát.
Ezután turmixold le a lehető legnagyobb fokozaton, majd apró lyukú szűrőn szűrd. A fennmaradó reszeléket halmozd egy textilre, és nyomkodd ki belőle a maradék folyadékot. A kókuszt rakd félre, megszárítva, ledarálva kókuszliszt lesz belőle.
Öntsd fel annyi vízzel, hogy összesen 1 liter vizet használj fel.
Adj hozzá egy kevés sót, és tetszés szerint ízesítheted édesítőszerrel.

Ebből a mennyiségből 1 liter kókusztej készül, hűtőben tárolva több napig is eláll. Tovább megtartja az állagát, ha csírátlanított üvegbe öntöd.

Ha a kókuszreszeléket nagy kiszerelésben veszed (5 kg), akkor a teljes művelet kevesebb, mint 100 Ft/l-re jön ki.

A másik ilyen nagyon egyszerű trükk: a zabkása. Nagyon sok féle van a boltokban, amik előre vannak csomagolva, csak forró vizet kell hozzáadni, és voilá, kész a zabkása. Hirdeti a reklám. De hát a „házi zabkása” is pont ugyanígy készül! Mi a különbség? Nos az a nagyjából 150- 200 Ft, több gramm cukor, adalékanyag és csomagolás, amivel többet tartalmaz a bolti, előre gyártott. A zabkása alaprecept rém egyszerű.

Zabkása alaprecept:

Hozzávalók:

35-45 g zabpehely

víz

pici só, édesítőszer

A zabpelyhet felöntöd annyi vízzel, hogy ellepje. Forralod pár percig, amíg krémes állagú nem lesz. Ha rövidebb ideig főzöd, akkor keményebb, darabosabb, ha hosszabb ideig, akkor krémesebb lesz. Főzés nélkül is elkészíthető. Ekkor csak öntsd le forró vízzel, és hagyd állni pár percig. További variációja, hogy hideg vízzel öntöd fel, és több órát állni hagyod. Nem is tudok olyan feltétet elképzelni, amit ne bírna el, így kedved szerint variálhatod. Lehet ez édes, fűszeres, sós, friss vagy fagyasztott gyümölccsel, mogyoróvajjal, esetleg csak magában. És az elkészítési idő is 3-5 perc, amennyi az előre csomagolt zabkásának szükséges.

Van egy olyan elképzelésem, hogy amikor elkezdünk merni önmagunkkal foglalkozni, és merünk egy kicsit arra gondolni, hogy lenne a legjobb nekünk, akkor a környezetünkkel is jobb viszont kezdünk ápolni. Ahogyan nyitunk befelé, úgy nyílunk a külvilág felé is. Figyelmesebbek, érzékenyebbek leszünk. Elkezdjük építeni a belső énünket, és közben akaratlanul is arra terelődik a figyelmünk, hogy a külvilágunk is jobb, élhetőbb legyen. Ekkor nyithatunk olyan megoldások felé, ami egy kicsit csökkentheti azt a bizonyos sokat emlegetett lábnyomot. Erre hoztam el neked a következő nagy kedvencemet, ami bár nem szerves része a klasszikus értelemben vett életmódváltásnak, mégis nagyon hatékony dolognak gondolom.

Be kell vallanunk, hogy rengeteget foglalkozunk a külsőnkkel. Hogy néz ki a ruhánk, hogy néz ki a körmünk, milyen a cipőnk, hogy áll a hajunk. Kenjük, mossuk, fényesítjük, illatosítjuk. Viszont nem mindegy, hogy mivel, és mindez milyen károkkal jár.

A rendszeres sport, futás, úszás eléggé igénybe veszi a hajam. A tökéletes megoldásom arra, hogy sokáig nagyon-nagyon puha maradjon a következő: szilárd sampon és rozmaringos hajöblítő. A szilárd sampon drogériákban kapható, viszont a hajöblítőt saját magam készítem az alábbi recept alapján.

Rozmaringos hajöblítő:

egy csokor rozmaring

1 liter víz

Lassú tűzön főzd a rozmaringot, amíg át nem járja az a mesés illat az egész házat, és a víz átvette a rozmaring barna színét. Samponos mosás után egyszerűen öblítsd ki a rozmaringos főzettel a hajad. Ezt már nem kell lemosni. Csodálatosan puha lesz száradás után és mesés rozmaring illatú.

Apró lépésekkel óriási változásokat tudunk elérni. Nem kell óriásiban gondolkozni, nem kell a világot megváltani. Egy kis tudatosság itt, egy kis praktika ott, és azonnal elkészül a csoda. 

Írd meg kommentben a saját trükkjeidet!

Kép forrás: pexels.com

További tartalmakért kövess az Instagramon!