Korábban már meséltem arról, hogy miként kezdtem el futni, milyen élményeim voltak az első félmaratonom, hogyan rontottam el egy 10 kilométeres versenyemet. Viszont régen nem meséltem arról, hogyan futok mostanában.

Szóval, ha megkérdeznéd, hogy milyenek voltak a futóedzéseim az elmúlt időszakban, akkor azt válaszolnám, hogy lassúak, nagyon, nagyon lassúak. És valószínűleg értetlenül állnál a válasz felett.

Kezdő futónak lenni borzasztó nagy élmény. Szinte az összes futóedzés egy-egy sikerélmény is egyben. Amikor először le tudsz futni 1 kilométert megállás nélkül, majd az 5 km-t, utána javítasz az 5 k-s tempódon, utána jön a 10 k, és egyszer csak ott állsz a félmaraton kapujában.

Ez az a táv, ami már igényel némi felkészülést, elvégre 21 kilométerről van szó. Ha térképen megnézed, ez például Szeged és Mórahalom közötti táv, amit jó esetben autóval vagy busszal teszek meg 30-45 perc alatt. Tehát ez már járművel sem olyan „átugrok a Tescoba” táv. Viszont elérhető az egyszeri futó számára is. Az egyik legnépszerűbb futócél.

Az első félmaraton-élmény csodás, minden bizonnyal meghatározó egy futó életében. Viszont felmerül a kérdés, hogy hova tovább? Nyilván itt is meg van a lehetőség arra, hogy az ember javítson az idején, vagy esetleg további távokkal ismerkedjen. Talán nagyon, nagyon messze fellebeghet a szeme előtt a maratoni táv gondolata…

Miután túl vagyok pár félmaratonon, ami hol jobb, hol rosszabb eredménnyel zárult, mint ahogy gondoltam, adódott a kérdés, hogy hogyan tovább. Számos ingyenes edzésterv elérhető a neten, de valahogy egyik sem volt annyira szimpatikus, hogy 2 hétnél tovább tudjam tartani.

Hiába írtam be a naptáramba, valami folyamatosan felül írta. Magamtól viszont elég monotonra sikerültek a futásaim, amivel semmit nem fejlődtem. Belekényelmesedtem abba az elgondolásba, hogy a rövid távok is érnek, elvégre többet mozogtam, mintha csak a kanapén fetrengtem volna. Való igaz, de ez vajon elég-e ahhoz, hogy elérjem a céljaimat… Nyilvánvalóan nem.

Mondhatni „ráakadtam” a Garmin egyik online edzőjére, Amyre, aki az iramot diktálja mostanság. A ráakadtam azért is költői túlzás, mivel tudatosan olyan sportórát választottam, ami tudja a Garmin Coach funkciót, bár ezelőtt nem használtam ki. Roppant hasznos funkció, hiszen a naptárba ütemezi az edzéseket, így pontosan az orrod elé nyomja, hogy mennyit hagytál ki, nem lehet „elmaszatolni”. Valamint nem kell külön programozgatni az órát az adott edzésre, hanem a már kész edzéstervet küldi át az órára.

Garmin Amy fő mottója lassú, regeneráló futás. A szőr is felállt a hátamon! Elvégre folyamatosan, megszállottan üldöztem az időmet, hajtottam magam a kifulladásig, addig, amíg egy-egy edzésem végén nem éreztem úgy magam, mint akit megvertek, kitekertek, kifacsartak. Nehéz volt ettől a szemlélettől elszakadni. Őszintén szólva nem gondoltam ezt elég hatékonynak.

Viszont pár ilyen „lassúzás” után meglepő, régen elveszített dolgot kaptam vissza: újra tudtam úgy szeretni a futást, mint amikor még időhajkurászás nélkül elkezdtem. És szembesültem azzal a klasszikus, rongyosra hajtogatott mondással, miszerint lassan járj, tovább érsz. Ezt, ha átültetem a futásaimba, azt jelenti, hogy lassabb tempóval sokkal hosszabb távokat tudok megállás nélkül lefutni. Vagy anélkül, hogy az edzés végén bele akarjak pusztulni.

Hogy miért lehet mégis hasznos a lassú futás?

A válasz az élettani háttérben keresendő. A lassú futások során a pulzus nem ugrik fel a nagyon megterhelő (szub)maximális tartományba. A külső körülményektől függően elérheti az anaerob tartományt, de inkább az aerob tartomány a jellemző. Egy korábbi cikkemben írtam már a pulzustartományokról és a jelentőségéről.

Jelenlegi cél, ezzel az aerob tartományban tartott pulzussal az, hogy a kardiovaszkuláris és légzőrendszer fokozatosan adaptálódjon a terheléshez. Továbbá az izmok, ízületek, ínszalagok is hozzászoknak a munkához. Lassabban, de fokozatosan fejlődnek anélkül, hogy a hirtelen megterhelés sérüléshez vezetne.

Komfortosabb érzetet ad az is, hogy a légvétel kontrollálható, nincs zihálás, levegő után kapkodás.

Más biokémiai folyamatok játszódnak le az energianyerés során egy gyors, nagyon intenzív és egy lassabb futás során. Az intenzív futás alkalmával az energiát anaerob módon nyeri a szervezet, ezalatt is az anaerob laktacid módon. Ami, ahogy a neve is mutatja, tejsav képződéssel jár. Ez kellemetlen tüneteket okoz az edzés során és azt követően. Az izmok megmerevednek, funkciójuk romlik, a mozgástartomány beszűkül. Valljuk be, hogy fájdalmas, nehezen mozgó lábakkal nem szívesen kezdünk el futni másnap. A lassú futások során az energianyerés fő útja az aerob útvonal, ami során oxigént használ fel a szervezet.

Összességében a lassú futóedzések hozzásegítenek a hosszútávú célok elérésében anélkül, hogy a sérülések kockázatát vállalnánk. Persze nagy nehézsége, hogy el kell engedni az ego-t, aki folyamatosan a még gyorsabb tempót diktálja. És talán ez a legnehezebb része.

Kép forrás: Saját kép

További tartalmakért kövess az Instagramon!