Rengeteg okos kütyüvel vesszük körbe magunkat, de tényleg ki tudjuk őket használni?

Nézzünk csak szét a közvetlen környezetünkben: okosórák, sportórák, fitness karkötők, digitális vagy okosmérlegek, okos konyhai mérlegek, digitális vérnyomásmérő, vércukorszint mérő készülékek, számos applikáció. Mire jó mindez nekünk?

A testtudatunk felépülését erősen segíti, ha ismerjük a testünk működését, a különböző ingerekre adott válaszokat. Amennyiben ismerjük a fiziológiás működésünket, úgy hamarabb feltűnik, ha valami a normálistól eltér, azaz kóros állapot lehetősége merül fel. Mindez magyarra lefordítva annyit tesz, hogyha tudod, hogy normál esetben egy futás alatt az átlagpulzusod 145 ütés/perc körül szokott lenni, akkor gyanakodnod kell, hogy valami probléma lehet a háttérben, ha 170 ütés/percet mutat az órád. (Persze mindez lehet mérési hiba is.)

„A fiziológiai paraméterek monitorozása ugyanakkor távoli, orvosi megítélés nélkül is hatással van az egészségiállapot alakulására. Már az egyszerű testsúlymérleg használatát megfigyelve az tapasztalható, hogy a testsúlyukat rendszeresen mérők között gyakran megfigyelhető egy spontán testsúlycsökkenés, hisz a testsúly mindennapi ingadozásai mellett a kisebb emelkedések a megfigyelőt a kalória beviteli kisiklások korrekciójára ösztönzik. (Khoshknab, 2011) A testsúlyukat nem követők között ugyanakkor a lassú ütemű, észrevétlen növekedés az általános.”

A folyamatos monitorozás elvitathatatlan hatékonyságú a gyógyászatban. Hiszen akár a vérnyomásmérés, vércukorszint mérés naplózása segíti az orvost a helyes gyógyszerválasztásban és a dózis beállításában.

Viszont akkor is nagyon jól tud jönni a mérés, ha még nem vagyunk „rákényszerülve”.

Saját magamon is azt tapasztaltam, hogy abban az időben, amikor folyamatosan mérem a súlyom, akkor csökkenő tendenciát mutat. Ellenkező esetben stagnál, de inkább növekszik. Valójában a fent említett mechanizmus történik: ha látom, hogy felfelé kúszik a súlyom, akkor még inkább figyelek arra, hogy mit eszek és mennyit. Természetesen a napi ingadozásokat itt is figyelembe kell venni.

Amennyiben táplálkozási naplót vezetünk, akkor már maga a tény, hogy be kell vallanunk, hogy mi mindent eszünk össze-vissza a nap folyamán, kordában tart. Hiszen ki szeretné bevallani, hogy sütit evett nutellával és azt leöblítette egy kis tojáslikőrrel? Ugyanakkor megmutatja azokat a „rejtett” nasizásokat is, amiket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, amikor számot kell adni a napi bevitt táplálékunkról. És akkor már nem csodálkozunk, hogy miért is nem bírjuk begombolni a tavalyi farmert.

A pulzusmonitorozással az edzés hatékonysága jól nyomon követhető, ha ismerjük a pulzuszónákat és a hozzá kapcsolódó mozgásokat. Nem mindegy, hogy milyen pulzustartományt érünk el, ha például kardio mozgást szeretnénk kivitelezni. A kardio maga az a tartomány, amely már hatással van a kardiovaszkuláris rendszerre, fejleszti azt. Így beláthatjuk, hogyha túl alacsony a pulzusunk, tehát nem elég intenzív a mozgásunk, akkor nem fogja azt a pozitív hatást elérni, amit szeretnénk. Viszont, ha túl magasra ugrik a pulzusunk, akkor megint máshogy hat a szervezetünkre, és nem úgy fejleszti a szív- és érrendszert, ahogyan azt mi eredetileg szerettük volna.

Összességében érdemes megismernünk, hogy mit tudnak az okos kütyüjeink, és az alapján tervezni a mozgásunkat, táplálkozásunk. Így hasznos és nem csak szép kiegészítői lehetnek az életmódváltásunknak.

Forrás: A betegek öngondoskodásának támogatása krónikus állapotokban -egyetemi jegyzet