Amikor meg van az elhatározás, hogy most már tényleg elkezdesz rendszeresen sportolni, akkor jön a következő kérdés, hogy mégis mi legyen az. A bőség zavarában hirtelen azt sem tudod, hogy mit válassz. Edzhetsz csapatban, csoportosan, egyénileg, edzővel vagy csak mész a saját fejed után, ez mind a te választásod. Habitusodtól, igényeidtől függ. 

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elmeséljem, hogy én milyen mozgásformákat próbáltam ki, és mi az ami az életem részévé vált. Ez a bejegyzés egy nyitó bejegyzése lesz annak a sorozatnak, amit az itt leírt mozgásformák bemutatásával fogok folytatni. Szeretném egy kicsit közelebb hozni hozzád, hogy könnyebben el tudj igazodni a mozgás típusok között és esetleg közelebb vigyelek ahhoz, hogy megtaláld a neked valót. 

Amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit, többek között lovagoltam, szertornáztam, síeltem, teniszeztem, táncoltam, úsztam. Így alapvetően maga a mozgás nem állt távol tőlem. Természetesen abban az időszakban, amikor nem sportoltam semmit és a testsúlyom az egekbe szökött, valamint az izomzatom leépült, nagyon nehéz volt rávennem magam bármelyik sportra is. Általában azzal magyaráztam, hogy azért nem sportolok ezt vagy azt, mert drága. Ami lényegében igaz, de vannak sportok, amibe első körben nem kell vagyonokat befektetni, így ez jó kifogás volt a részemről.

Tekintettel arra, hogy a súlyom gyarapodásával a kondícióm exponenciálisan romlott így elképzelhetetlen volt számomra, hogy beiratkozzak egy konditerembe és részt vegyek egy csoportos órán. Akkor még a gépekre gondolni nem bírtam, mert fúj, meg előítéletek hada. 

Tehát a történetben ott tartunk, hogy volt egy borzalmas nagy túlsúly, nulla állóképesség, és iszony attól, hogy emberek mozogni lássanak. Ebben az állapotban találtam rá az Intensetre, ami azt ígérte, hogy sehova nem kell mennem ahhoz, hogy mozogjak, elég a nappaliban helyet csinálni hozzá. Ez eddig elég jól hangzik, nem? Volt hozzá egy étrend is, ami tartható volt, egyszerű alapanyagokból állt, nem kellett hozzá lehoznom az égigérő paszulyon keresztül az aranytojást tojó libát. Úgyhogy belevágtam. 

Az Intenset egy HIIT (High-Intensity Interval Training), azaz magas intenzitású intervallum edzés, amit a saját testsúlyoddal végzel el. Gondolom nem kell mondanom, hogy ez nem kicsit volt megerőltető az elején, de a kezdeti látványos sikereken felbuzdulva folytattam. A program lényege, hogy 12 hétig tart az első program (több program épül egymásra), ebben 2 hetente változó, egyre nehezedő edzéstervvel kell megbirkózni. Heti 4 alkalom Intenset edzés, és egy nap szabadon választható kardió edzés. Ez a kardió nekem a futás lett.

Ne kérdezd, hogy honnan jött az ötlet, hogy én majd olyan bitang nagy súllyal elkezdek futni. Talán, mert nagyon- nagyon régen futottam. Valamikor a hőskorban. Szuper. Ezzel nem vagyunk előrébb. Egy kedves kolleganőm ajánlott egy applikációt, ami segít a nulláról eljutni odáig, hogy 5 km-t fusson az ember lánya. Azzal kezdtem bele a futás gyönyörébe, ami ekkor még olyan távol állt a gyönyörtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Szó szerint megküzdöttem azért, hogy 5 percet fussak egyhuzamban, és nem, ez ekkor még nagyon nem jelentett egy kilométert. Talán felet. 

Viszont kattant valami, és szépen lassan, ahogy az applikáció szerint haladtam az egyre hosszabb távokkal, megszerettem a futást. Így pár hónap múlva neveztem életem első versenyére. És ott megfertőzött a futás imádata. Rengeteget tudnék róla mesélni, de ne aggódj, fogok is a későbbiekben.

Ahogy haladtam az idővel és veszítettem a súlyomból, jöttek a sikerélmények a futásban, úgy kezdett átalakulni az edzésem és került túlsúlyba a futás.

Majd találtam egy egy hetes januári kihívást Kollár Katától, amiben szintén HIIT edzéseket kínált. Más volt, mint amit megszoktam, és Kata személyisége annyira elbűvölt, hogy azóta is a csapata lelkes tagja vagyok. A HIIT edzései borzasztóan intenzívek, úgy körülbelül félúton kihalok, mint a dinoszauruszok - köszönöm Botond, benyúltam a kifejezésed, mert tökéletes-, de annyira hihetetlenül szuper érzés, amikor végig csinálom, hogy azt megmondani nem tudom. Ott fekszek a földön, mert mozdulni nem bírok, és tudom, hogy Kata borzasztóan büszke rám, mert végig csináltam. Olyan energiát ad, hogy azt érzem, hogy a világ a lábaim előtt hever és bármire képes vagyok.

Majd nem is olyan régen elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy talán érdekelne, hogy milyen lehet egy edzés az edzőteremben. Nem a csoportos edzések, mert elég kellemetlen élményem van egyszer régről, amikor még próbálkoztam csoportos edzéssel, és az minden volt, csak edzés nem. Mivel minden egyes mozdulatnál lemaradtam, nem tudtam, hogy mi mi után jön, és nulla edzettségi szintnél számomra nagyon megalázó volt, hogy annyi ember előtt nem tudtam végrehajtani a gyakorlatot. De ragadt a fejemben, hogy talán kíváncsi vagyok rá, hogy milyen súlyokkal edzeni. Talán... És addig motoszkált a fejemben, hogy tulajdonképpen megvettem a közeli konditerembe a bérletet, és elkezdtem edzeni egy személyi edzővel, hiszen azt sem tudom, hogy eszik vagy isszák a konditermi edzést, nem még a gépeket. Be kell vallanom, teljesen beleestem ebbe az edzésformába is. Teljesen más élmény, mint a HIIT. Viszont HIIT-vel kombinálva hihetetlenül durva, és zseniális. 

Kollár Katának idén januárban volt egy másik kihívása: Body&Mind Challenge. Itt vezette be a résztvevőket a jóga világába. Őszintén megvallva ennek nagyon örültem, mert bár korábban egyszer voltam egy jóga órán, de mivel évezredekkel le voltam maradva a többi résztvevőhöz képest, nem éreztem magam teljesen felszabadultan. Kata videója teljesen más volt. Egyrészt teljes nyugalomban a saját nappalimban élvezhettem az elcsendesedés perceit. Másrészt nem zavart az, hogy nem tudom tökéletesen kivitelezni a pózokat. Harmadik hete, hogy szinte a mindennapjaim része lett a jóga. Jelenleg arra törekszem, ha van rá lehetőség, akkor minden reggelt jógával köszöntsek, de minimum egy rövid nyújtással.

Ennek eredményeként sokkal hajlékonyabb lettem. Meglepő, de már ilyen rövid idő alatt is látványosan javultak a mozdulataim. Például ha úgy ülök, hogy az egyik lábam nyújtva, a másik behajlítva, akkor már rá tudok feküdni a combomra, vagyis a térdemre tudom hajtani a fejem. Korábban ez nem ment. Ezáltal védem saját magam, kevésbé vagyok sérülékeny. 

Ennek a bejegyzésnek folytatásaként részletesen írni fogok a fent említett edzésekről, pontosan hogy kell elképzelni, hol tudod megcsinálni. Ez egy kis ízelítő volt az egyes sportágakból, miközben elmeséltem, hogyan ismerkedtem meg velük.