Ha nagyanyáinknak nem volt szüksége edzésre, testmozgásra, akkor nekem most miért lenne? Merülhet fel benned a kérdés, amikor már a huszadik csatorna próbálja sulykolni, hogy márpedig neked mozognod kell. Majd te tudod, hogy mire van szükséged, nem igaz?

Rendben van, most szép új úri hóbort ez, hogy legyen meg hetente a 150 intenzív perc testmozgás, amit a WHO ajánl arra, hogy fenntartsd az edzettségi szintedet.  De vajon neked miért van erre szükséged? Hiszen kevés olyan históriát hallunk, hogy a dédimama vagy a déditata fogta magát és elsétált az edzőterembe és másfél órát edzettek a komákkal.

Engedd meg, hogy rögtön egy ábrával bombázzalak. Bizonyára hallottál már a Maslow-piramisról. Ezt a piramist Abraham Maslow dolgozta ki, ami a motivációink hátterét mutatja. 

Ma számodra az edzés valahol a csúcson helyezkedik el, valahol az önbecsülés, önmegvalósítás szintjén. Hiszen a motivációd fő mozgatórugója, hogy egészséges, szép legyél, olyan testben, amivel szeretsz együtt élni és amit tudsz nagyon szeretni. Önbecsülés, önszeretet. Vagy akár az önmegvalósítás szintje is lehet, ha kitűzted célodnak, hogy maratont futsz, vagy megmászod azt a hegyet, amit évek óta nézegetsz a laptopod háttérképén. Ekkor az edzés az eszközöd lesz a céljaid megvalósításában.

Régen azért kicsit más volt a helyzet.

Felmenőink többnyire- és itt főleg a paraszti világról beszélek, hiszen onnan vannak történeteim- azzal küzdöttek, hogy a lépcső első-, második fokán túljussanak, mivel a legtöbb problémájuk innen adódott. Nyilván senki nem gondol arra, hogy az a családanya, abban a régi világban, akinek volt 6 gyermeke, a férje a háborúban volt, és éppen szárazság gyötörte a földeket, majd éppen azzal foglalkozott, hogy most ő 58 kg vagy 64 kg. Ez egyértelmű.

Viszont szembetűnhet, ha ezeket a régi fényképeket nézegeted, hogy zömében nyurga, szikár, szálkás emberek voltak ők. Mindezt bármiféle komolyabb testtudat nélkül. 

Ennek a hátterében az húzódik, hogy ők a Nappal keltek és a Nappal feküdtek. A közbenső időben megállás nélkül dolgoztak. Meg kellett gyúrni a kenyeret, ki kellett sütni, meg kellett főzni az ebédet, az állatokat reggel és este rendbe rakni, megetetni, megfejni, a földeket művelni. Ez a mindennapi rutin, amit nem lehetett csak egyszer megtenni.

Próbáld csak ki, hogy milyen egy adag tésztát gyúrni. Próbáld csak fél kilogramm lisztből. Mocsok nehéz, nem? Én próbáltam már, másnapra kegyetlen izomlázam lett az alkaromban. 

Ők nem számolták, hogy meg lesz-e a napi 10000 lépés. Gyalog vagy lóval közlekedtek, nem ültek be az autóba, hogy a 800 méterre lévő boltba elmenjenek, mint ahogy most te is teszed. Nem végeztek ülő munkát napi 8-10 órában. Természetes volt, hogy folyamatosan mozogtak.

A másik, ami nagyon nagy különbség: azt ettek, amit megtermeltek. Nem találkoztak ilyen sok felesleges cukorral, feldolgozott élelmiszerekkel, félkész élelmiszerekkel, gyorskajákkal, péksüteményekkel, édességgel. Ritkaság számba ment, amikor az asztalra cukor került vagy valamiféle édesség. Neked csak elég beugrani a boltba és ott sorakozik az összes ínycsiklandó édesség, csoki, keksz, tejszelet, ami fél perc alatt a tied lehet és már tolhatod az arcodba. Rengeteg felesleges cukor bevitelt jelent, ami rengeteg felesleges szénhidrát, ami rengeteg felesleges kalória. Csak azt köszönheted neki, hogy hirtelen megemeli a vércukorszinted, majd nagyon gyorsan visszaesik, alacsonyabb szintre, mint volt, és nemsokára újra farkas éhes leszel. Ördögi kör. 

Viszont kár azon siránkozni, hogy bezzeg régen minden jobb volt. Más volt. Nem várja el tőled senki, hogy ne használd ki a modern világunk nyújtotta kényelmet. Viszont nekünk és a szervezetünknek is alkalmazkodnia kell hozzá. Ezért van az, hogy neked bizony szükséged van a heti 150 perc intenzív mozgásra. 

Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy két kattintással információt kaphatsz arról, hogyan működik a tested, hogy néz ki. Mit kell csinálnod ahhoz, hogy a legjobbat nyújtsd neki. A testtudatunk talán most van éppen a csúcsán. Bármit megtudhatunk róla, és saját magunkon is kipróbálhatjuk. Miként reagálunk különböző ingerekre, behatásokra? A tudatos táplálkozást sem fedi balladai homály, amit csak a dietetikusok ismerhetnek. Hiszen mindazon túl, hogy tőlük tanácsot kérhetünk, rengeteg információt gyűjthetünk be magunk is (megfelelő szelektálás után). 

Semmi mást nem kell tenned, mint tudatosan étkezned, figyelned a tested jelzéseit, olvasni belőlük, és néha-napján megmozgatnod, hogy ne rozsdásodjon be.

Nyilván, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor ez a blog sem született volna meg, és mindenkinek természetes lenne a váltás. Senki nem várja tőled, hogy egyből mindent tökéletesen ismerj, és forgasd fel az életed megszokott rutinját.

Nem én fogom neked megmondani, hogy akkor holnaptól kezdj el edzőterembe járni, futni, úszni, stb. Arra biztatlak, hogy kezdj el barátkozni a gondolattal, és töprengj el azon, hogy min tudsz változtatni.

Még nem hiszed el nekem, mert még nem meséltem arról, hogy mit kaptam én az edzéstől, de nem csak fizikailag, hanem szellemileg is megváltoztatja az embert. Nem azt mondom, hogy amint elkezdesz sportolni majd egyből megoldódik minden problémád. Nem, közel sem. Azt mondom, hogy ezáltal megismered önmagad, és egy teljesen új lencsén keresztül láthatod a világod és a problémáidat is. Szóval csak játssz el a gondolattal, hogy mikor lenne 10 perced megcsinálni egy edzést otthon.

Ha ez meg van, ne félj segítséget kérni. Ne félj olyant megkérdezni, aki már elindult az úton. Elsőre félelmetesnek tűnik, hogy a mindennapjaid másként is kinézhetnének, de hidd el, az is ugyanolyan természetes lesz, mint az ahogy ma élsz. Merj váltani!