Elhatároztad, hogy elkezdesz mozogni. És úgy döntöttél, hogy nem akarsz konditerembe bérletet venni, mert olyan ridegek azok a gépek, ötleted sincs, hogy mire használják őket. Meg egyébként is, közel sem biztos, hogy a következő hónapban folytatni akarod. Csoportos edzésre biztosan nem akarsz menni, mert sokan vannak, mindig lemaradsz egy ütemmel az instruktorhoz képest, és amúgy is olyan kellemetlen a tükörben nézni a saját ügyetlenkedésed. Igaz?

Minden esetre én így gondoltam. A futás tűnt a legegyszerűbbnek, amit elkezdhetek. Úgy voltam vele, hogy nagyon egyszerű sport, egy futócipő kell hozzá, és kész is van a képlet. Előkotortam egy tudjafene cipőt, és álltam bambán, hogy hogyan tovább. 

Pedig egyszerű, hogy egyik láb, azután másik láb, és ezt tempósan, ütemesen váltakoztatva. Persze, ha ilyen egyszerű lenne, akkor mindenki futva közlekedne. Meg egyébként is óva intettek attól, hogy ilyen nagy súlyfelesleggel fussak. Inkább sétáljak, mondták. Sétáljon akinek...nem sétálok. Annál többet is bírok, nem kell engem kímélni. 

Valamit próbáltam. Futni, talán. Édes feledésbe rejtette az agyam az első pár alkalmat. Szerintem nem véletlen. Majd egy kedves ismerősöm ajánlott egy applikációt, Start running a neve. Azt mondta, hogy ez majd szépen, fokozatosan segít a futásban. Séta és futás váltakozva, és egy lágy női hang duruzsolja a füledbe, hogy mikor sétálj, mikor fuss. Szuper, akkor ez a része is meg volt, a hogyan.

Talán egy szép májusi nap volt, amikor először elindítottam az applikációt. Nem tudom, egyezzünk ki a májusban. Eleinte elég jól ment, mert nem is volt nehéz. 5 perc séta, 1 perc futás, 1 perc séta, és így tovább. Ez ment, úgyhogy büszkén zártam a napot: futottam. Majd amikor nehezedett a pálya, abba majdnem beletört a bicskám. Nagyon-nagyon nehezemre esett 5 percet futni egyhuzamban. Sokáig küzdöttem vele. Viszont pár alkalommal az applikáció bolondozott velem, és mindig a legelejéről, az 5 perc sétától kezdte volna, amikor én már régen futottam. Ezért gondoltam egyet, hogy nem kell az én kezem fogni, és elkezdtem magamtól futni. Talán 3 km-t futhattam, de úgy igazán szabadon, magamtól, ameddig jól esett. Ez volt az első.

Lassan, lassan megismerkedtem a futók világával. Hogy vannak versenyek, amikre bárki nevezhet, hogy számít a tempó, és azt ők pace-nek hívják. Arra is rájöttem, hogy szinte minden kezdő ugyanazokkal a problémákkal és kérdésekkel találkozik, nem egyediek. És megszerettem. Volt benne valami, valami ami talán a szabadsághoz hasonlít. Futás közben a magam ura voltam, a saját gondolataimmal összezárva, de azok abban merültek ki, hogy lélegezz, még addig az oszlopig bírd ki...

Eljött a november, és gondoltam egy merészet, beneveztem az első versenyemre. 6 km-es távra. Ez nekem akkor nagyon nagy szó volt, mert hozzávetőleg 4 km-t futottam mondjuk úgy, stabilan. A verseny napjáig féltem attól, hogy nehogy "felvegyen a busz", és időben beérjek a célba. Ott történt egy varázslat. Mégpedig az a csoda, ami minden versenyen célba-éréskor vár: úgy ünnepeltek, mintha én lennék az első. Nyakamba akasztották az érmet, tapsoltak, gratuláltak. Ott álltam értetlenül. De hát én olyan sokára értem be! Nem baj, mondták, de megcsináltad, és ez itt a lényeg. Megcsináltam. Megcsináltam! Eufória, büszkeség, önteltség, hogy bármire képes vagyok, vagy leginkább minden egyben. Akkor már pontosan tudtam, hogy bár az az első versenyem volt, nagyon sok követi még.

Hát így alakult. Persze akkor még rendszertelenek voltak az edzéseim, így utána a tél nagyon visszavette a teljesítményemet. Sőt, volt 1 hónap, amikor egyáltalán nem futottam. És ez a hónap után amikor először mentem ki, majd megfulladtam. Nem számoltam azzal, hogy a mi éghajlatunkon télen borzalom párás a levegő, és ha nem vagy hozzá szokva, akkor olyan érzés, mintha megfulladnál. Mérges voltam, mert nem ment. 3 km sem. Így félre is dobtam a futócipőmet. Egy újabb hónap telt el. Elkezdett motozni a fejemben, hogy ha már ott van az a csodaszép futócipő, kár lenne, ha a sarokban porosodva menne tönkre. Erőt vettem magamon. 

El kellett kezdenem. El kellett fogadnom, hogy előröl kell kezdenem. Meglepő módon már egy-egy futástól is sokat javult a teljesítményem, így nem volt szükség arra, hogy teljesen a nulláról induljak. Szóval újra futottam, és tűztem ki új, merész célokat. 

Ekkor merész célnak tűnt, hogy majd a nyáron 10 km-es versenyre fogok nevezni. Erre készültem. Viszont sok minden történt akkor az életemben és voltak kattanások, amik miatt többet futottam, mint gondoltam valaha. Egyre csak mentem a kilométerek után, néha nagyon meggondolatlanul. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha szeptemberben a szülővárosomban Szabadkán lefutnám életem első félmaratonját. Jó vicc, na. Gondolkozzunk reálisan! De nem tudtam elengedni ezt a túl nagy célt. 

Milyen jól tettem! Szeptember elsején lefutottam életem első félmaratonját Szabadkán! Megküzdöttem vele, mert rekkenő hőség volt, de megcsináltam, az enyém volt! Ezt az érzést nem tudom leírni, csak az tudja, aki átélte már. 

Azóta is tart a szerelem, és versenyről versenyre mentem. Továbbra is célom, hogy minél jobb időket fussak, amihez már a technikámat is próbálom javítani. Nem én vagyok a leggyorsabb, nem én nyerem a versenyeket, és nem is én futok a legtöbbet. Viszont minden kilométerért megküzdök, és az az enyém.

Tehát ha most megkérdeznéd tőlem, hogy indulj el, akkor a válaszom az, hogy úgy, ahogy neked jól esik. Követhetsz edzéstervet, de először ne korlátozd be magad idő és tempó közé. Sokkal élvezetesebb, szerintem, amíg szabad vagy. Utána úgyis rabja leszel a tempónak, a kilométereknek, és folyamatosan meg akarod dönteni a saját rekordodat. Mert függünk tőle. Függünk a tempótól, a kilométerektől, a kütyüjeinktől, amikkel mérjük, a versenyeinktől. Nem bánom, ez egy édes függés. 

Nos ez az én futó-sztorim. A többi edzéseimről egy korábbi cikkemben írtam. 

Ha megengedsz pár hasznos tanácsot, akkor elmondom neked, hogy mire számíthatsz. 

Először is, ha most kezdesz el futni, akkor március környékén indulj el, amikor a hőmérséklet 10-12 Celzius fok. Mindig úgy számolj a ruhával, mintha kint +10 Celzius fokkal több lenne, aszerint öltözz fel, különben meleged lesz. 
Vigyél magaddal egy pici futótáskát. Legyen benne egy kevés víz, zsebkendő, telefon, valami, amivel igazolod magad, szőlőcukor. 

Jó futócipőt válassz. Ne sajnáld rá a pénzt, mert a rossz futócipővel, azon túl, hogy fájdalmas lesz a futásod, komoly károkat okozhatsz magadnak. 

Válassz kényelmes ruhát, mert ha valami már a futás elején kényelmetlen, biztos lehetsz benne, hogy a végére már szíved szerint letépnéd magadról. Víz-, vérhólyag, kidörzsölődés garantált. 

Olvass futós blogokat, könyveket. Valószínűleg a tapasztaltabb futók már ismerik a problémádat, tudnak rá megoldást, és mivel olyan gyakori, írtak már róla. 

Bemelegítés és lenyújtás! Mindig! Ne spórold el, mert azzal megnő a sérülések veszélye. Iktass be keresztedzéseket is. Ez lehet akár úszás, bicikli, HIIT, jóga, amit csak szeretsz. Tanulj meg hengerezni, nagyon hasznos.

Nevezz be egy versenyre! Ennél motiválóbbat nem fogsz találni. 

És élvezd!

Kövesd a Facebook oldalamat https://www.facebook.com/suggestina/, ha azonnal értesülni szeretnél a legfrissebb tartalmakról, motivációra vágysz, vagy csak egy szuper receptet keresel!